Oh to rediscover this thread after all these years! Like finding one's childhood
Good times were had in the early 2010's, that's for sure! Fast forward, what, seven years?! Geez.
Did a stint of work practise as an mtb guide on Tenerife and after graduation I spent a year guiding sea kayaking in the Helsinki archipelago. Biking stayed with me all along and preoccupied my thoughts more and more over the years.
Megszabadultam a nyers Stantontól valamikor, amikor nyúzott voltam, és pénzre volt szükségem, és a mai napig bánom. Stantonnélküli voltam egy darabig, amíg nem bírtam tovább és kaptam egy piros 1. generációs keretet. Nem találtam teljes képet róla, de felépítették és néhány évig járták. Most a keretet kifosztották alkatrésznek, és a raktárban lóg, várja a napot, amikor újra összerakom. Egyik nap, na, évek.
2016-ban szereztem egy 2016-os AFAIK csereként egy 2000-es évek közepe/vége Karate Monkey-t, és ez lenne az a kerékpár, amit megtartanék, ha csak egyet tartanék meg. Számos országot bejártunk és kerékpároztak ezen. 27,5+, 29, merev, felfüggesztett, tárcsás, felnifék, ejtőernyős, váltós, fix váltós, kid duty, mtb, túra, városi - csak működik. Milyen sokoldalú, szinte klasszikus.
2016-ban csöppentem bele a bringás messengeringbe, és szakmailag azóta minden lefelé megy. Megvan a saját biciklifutár üzletem, és szép nyakig benne... A narancssárga fehér óra két és fél évnyi napi szolgálat után ért véget Helsinki utcáin, megrepedt a BB-nél, és általában eléggé berozsdásodott. az összes útsó. Sztoikus, csúnya elmúlás. Még mindig hiányzol haver. Bemocskoltam egy retro klasszikust...
Az óramutató után megfogadtam magamnak, hogy nem teszek tönkre egy egyedi bringát azzal, hogy helsinki télen tekerek, így kaptam egy ütős -93-as Cinder Cone-t. Azt is megígértem magamnak, hogy soha többé nem fogok felniféket használni a munkahelyemen. A számtalan fagyos/olvadó helsinki téli napon két telet túléltem a véletlenül fagyott felnifékfelületekkel, a bolond szerencsén kívül semmi érdememből. Tehát néhány lemezfüleket keményforrasztottam a Cinder Cone-ra.
Micsoda bicikli vadállat. A 90-es évek vékony vázas mtb csodálatos menete a modern hidrofékek csodálatos fékező erejével kombinálva. Nem mutattam neki irgalmat. Végül felpattintottam az eredeti sebességszárat, és leestem egy lépcsőn a belvárosban. Jaj. Szó szerint. Akárhogy is, túléltem, és nem gondoltam, hogy több tolltollal dolgozom, és egy hegesztőnél meghosszabbítottam a kormánycsövet, hogy előre beállíthassam. Nem sokkal ezután felpattintottam a villalábat a rögzített felszerelésemre, 2019 tavaszán rengeteg fém tört. Bár még mindig vágyom a toll retro megjelenésére.
Idén ősszel találtam egy kis repedést a P2-n, az én hibámból, amiért egy közel 30 éves 800 g-os háromszögű villára forrasztottam egy lemezt. Azt hiszem, hegesztést teszek rá, és csak megy. Érzem, hogy újabb sztoikus halál közeleg. Nem a sajátom, remélem.
Három évig csak régi mtb-n küldtem üzenetet, de az elmúlt néhány évben őszintén szólva, a legtöbbet egy fix sebességes Steamroller-en tettem, egy olyan sokoldalú kerékpáron, ami nagyon kevés, és nem hibázhat rajta. Értem, hogy ez nem az. Ennek a fórumnak a tartalmát, de úgy éreztem, muszáj szerepeltetnem, mivel manapság az életem szerves része, mindennél jobban. Mivel be van kötve és 100%-ban része a mozgásnak, van benne valami különleges. Mintha valamiféle hiper-valósághoz jutnánk. Négy évvel ezelőtt tényleg nem értettem. Mostanában igen.
Hobbi fronton hosszú száraz időszak volt, minden munka nélkül, stb., mígnem a közelmúltban belebotlottam egy alkuba, és ez volt az igazi ok, amiért felpörgetem ezt a szálat.
Íme az én Reflex ALX6000-em; Jól megőrzött Mag21 eleje, repedésmentes és érintetlen Wildgripperek, némi retro karbon a pilótafülkében, micsoda szépség! Lassan visszahozom a 90-es évek állapotába, ahogy az idő és a pénz engedi, de ó, hát ez egy kinézet.
Jó újra retrobike-on ülni!
